Művészetoktatás

„A pedagógiának nem szabad tudománynak lennie, művészetnek kell lennie. És van-e művészet, amit meg lehet tanulni anélkül, hogy folytonosan érzésekben élnénk? Azok az érzések azonban, amelyekben élnünk kell, hogy művelhessük a pedagógia nagy életművészetét, azok az érzések, amelyekkel rendelkeznünk kell a pedagógiához, csak úgy izzanak fel, ha tudjuk, hogy az ember kapcsolatban áll az egész nagy világmindenséggel.” (Rudolf Steiner)

A művészetek átszövik a tanulás folyamatát, nem korlátozódnak csupán a konkrét művészeti tantárgyakra. Ennek oka, amit a fenti idézetben Rudolf Steiner maga is megfogalmazott a múlt század elején. Az általános iskolás korú gyermekek a lelkükön keresztül képesek  legjobban felvenni a tananyagot.  Ezért inkább művészettel való nevelésről beszélünk, hiszen a különböző művészeti tevékenységek megjelennek nemcsak az ún. „humán” tárgyak (pl. irodalom, történelem stb.) , de az ún. „reál” tárgyak (matematika, földrajz, biológia stb.) tanítása során is. Vannak persze speciális, művészeti tantárgyak, ilyen pl. a festés, ahol a gyerekek az akvarellel történő vizes festéssel ismerkednek a színek világával, a formák alkotását is a színekből kiindulva végzik. A rajz minden tantárgynál fontos eszköze a tanulásnak, hiszen a gyerekek füzetei egyfajta tankönyvként is funkcionálnak.

A zene szintén a napi rutin része, minden gyerek tanul furulyázni első osztálytól kezdve. A hét a hétfői közös énekléssel indul, de aki a reggeli órákban hozzánk látogat, szinte biztos, hogy innen-onnan kicsendülő énekhangokat hall.  Az ünnepeink szerves része a közös zenélés, és a húsvéti szünet előtt egy hangversennyel zárjuk az utolsó tanítási napot.

Az euritmia óra egy különleges mozgásművészetnek ad teret, ahol szorosan kapcsolódunk ahhoz a folyamatokhoz, ami bennünk lejátszódik, amikor beszélünk, vagy énekelünk. A beszéd pedig a hangzók mozgástörvényein alapszik. A beszédszerveink által létrehozott finom kis mozgások, amelyek a kiáramló levegőt folytonosan formálják, az euritmiában áttevődnek az egész testre. Így az ember egész lényével kapcsolódik a beszéd, a nyelv géniuszához. A zenei euritmiában a zenei elemek – dallam, ritmus, harmóniák – láttatásával fejeződik ki az a lelki tartalom, ami az egyes zeneművekben megfogalmazódott.

Mindkét terület fontos eleme a tér, annak az ember számára jelentéssel bíró minőségeivel.  A koreográfiák térbeli formái kitágítják az egyéni mozgás határait, az euritmiai kompozíció így egyfajta térben mozgó plasztikává avatódik.