Az ünnepek az év és az élet forduló és csomópontjai, amelyek összekapcsolják az embert a teremtett világ rendjével. Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem üressé vált formák, hanem megszületik az emberben az ünnepet teremtő erő és az ünnep megélése. Ezért törekszünk intézményünkben arra, hogy ezek az ünnepek és az esztendő körforgása a lehető legteljesebben átélhető legyen a gyermekek számára.

Ezt a megélést segíti a jellemző színhasználat és dekoráció, az évszakasztal aktualizálása, az oda illő mese, mondóka, vers, dal, játék és tevékenység gyakorlása. Több ünnepet is a családokkal közösen tartunk meg, ezzel is erősítve a közösség és az összetartozás érzését. Ünnepeink a népi hagyományokhoz és a keresztény kultúrkörhöz illeszkednek.

Havonta egy illetve két ünnep tartalmával találkoznak a gyerekek:

-A gyerekek születésnapja. A nyáron született gyerekek születésnapját is megtartjuk szeptemberben.

-Aratás – betakarítás – hálaadás

-Szent Mihály időszaka

-Szent Márton időszaka

-Advent

-Szent Miklós

-Vízkereszt

-Három király időszaka

-Farsang 

-A tavasz kezdő napja

-Húsvét

-Mennybemenetel

-Pünkösd

-Szent János időszak – a nyár ünnepe.

 

 

Óvodai ünnepek

Betakarítás időszak:

Szeptember végén, betakarítás ünnepet tartunk a óvodánkban. Mit is jelent ez a gyakorlatban?
A Waldorf-pedagógiában nagy szerepe van a természet, évszakok változásaival való együtt mozgásnak. Szeptember végén a természet elkezdi a lassú visszavonulását. Az emberek hagyományosan betakarítják a terményeket, felkészülnek a hosszú télre.
Ebben az időszakban a gyermekek, búzát csépelnek, őrölnek, kukoricát morzsolnak, diót, mogyorót törnek, szőlőt sutulnak, szilvát magoznak, vagyis többféle terménnyel és munkafolyamattal megismerkednek. Bizonyos termések részeit is felhasználjuk pl. kukoricacsuhét, búzakalász szárat, szilva magokat, ami egy különleges alkotótevékenység alapja is lehet.

Az ősi betakarítási mozdulatok segítségével a munkafolyamatok közben éneklünk, hogy ritmust adjon a tevékenységek elvégzésére. Az apró mozdulatok fejlesztik a finom motorikus mozgásokat, szem-kéz koordinációt, figyelmet, kitartást. Nagy hatással van a halló és tapintó érzékszervekre, ízérzékre és az érintésre, amelyek biztos alapot teremtenek a fizikai és érzelmi stabilitáshoz. A környezetet a tulajdonságaiból, felhasználási lehetőségekből ismerik meg, rengeteg információt gyűjtenek tapintással az anyagok minőségéről, formájáról, súlyukról, állagukról. A napközbeni körjáték  is ezen tevékenységek köré épül, valamint a székkörben is hasonló mondókák és énekek jelennek meg.

 

Szent Mihály-időszak (Bátorságpróba)

Mihály napkor, azaz szeptember végén a kinti sötétség egyre növekszik, haladunk a hosszú hideg őszi esték felé.

Mihály-időszakban az évszakasztalra kerül a mérleg, egyik végén egy nagy sötét kő van, mely a sárkány erejét, rossz cselekedeteket szimbolizálja, a másik végén a serpenyőbe kerülnek azok a fehér kövek, amik a jó cselekedetek erejét szimbolizálják. A fehér köveket a gyerekek helyezik bele ellensúlyként. Izgalmas pillanat, amikor a mérleg karja átbillen, azaz a sok apró törekvés összeadódva képes ellensúlyozni, vagyis „legyőzi a sárkányt”. Az összefogás életérzésével ismerkedhetünk itt meg.

A bátorságpróba a félelem nélküli erős akarat ünnepe.  A gyerekek nagy izgalommal készülnek rá, ünnepélyes pillanatként élik meg. Kitartó munkával készítik el a saját kardjukat. A bátorságpróba eseménysorozata a mesékhez hasonlóan szimbólumokkal telített (a föld, a csillagok ereje, a bölcsesség almája), ami a gyermekek képzeletét táplálja és kihat a lelkükre.  Az óvodások számára a kis próbatétel éppen elegendő. Ilyenkor az óvónők kisebb-nagyobb akadályt, átbújós kicsi utat, vagy éppen kisebb labirintust építenek a gyermekeknek, akik végig járják az „ismeretlen, veszélyekkel teli”, kacskaringós utat. A gonosz által keltett félelem legyőzését ünnepeljük ezen a napon, és a bátorság Mihálytól adatik nekünk ilyenkor.

 

Szent Márton-időszak, lámpásünnepség

Szent Márton időszaka az önzetlen adakozásról szól. A Márton-játékot az óvodában a gyerekek három hétig játsszák, változó szereposztásban. Szent Márton a császári hadsereg magas rangú katonája volt, fél köpenyét egy koldusnak adta és álmában egy fényalak megköszönte, amit érte tett. Az szerepjátékot énekek kísérik, amit a gyermekek örömmel énekelnek. A természeti folyamatok mögött meghúzódó természeti jelenségeket a régi korok emberei tisztelték és figyelemmel kísérték annak változásait. Látható, hogy ősszel elkezdődik egyfajta visszahúzódás, befelé fordulás és elcsendesedés. A külső dolgokról egyre inkább befelé kell, hogy irányuljon a figyelem, ahogy a természet is húzódik vissza „alvó” állapotba. Ahogy a természeti erők behúzódnak, a földben válnak aktívvá, úgy jelenik ez meg az óvodai élet során versekben, dalokban, játékokban, valamint filcmanó alakban, akik kincseket hagynak az évszakasztalon.

Az ünnepséget közös cipóosztással kezdjük, mely Márton jó cselekedetét, a megfelezést szimbolizálja. Közös sétálást teszünk alkonyat után a botanikus kertben, ahol a gyerekek saját készítésű lámpásaikkal visznek fényt a manóknak bevilágítva így a fák gyökerei közé, ahol keressük a nyomukat. A sötétben világító lámpás és a tűz a belső fényt és hőt, a szeretet erejét jeleníti meg. Ez az óvodások, illetve a szülők egyik legkedvesebb ünnepe mert a sötétségben fényt gyújtunk és halk dallal sétálunk lámpásainkkal. A manók a kincsek őrzői, a gyökerek között élve kincseket, kristályokat rejtenek el nekünk a földön és a manóvárakon/bokrokon. A filcmanókat és kincseket a gyerekek nagy lelkesedéssel keresik. Öröm látni, ahogy közös kosárba gyűjtünk mindent és az ünnep végén igazságosan szétosztjuk.

Bábozás:

A téli szünet után a Waldorf óvodában a Három király dramatikus játék történetét élhetik át a gyermekek január végéig. Ilyenkor különböző szerepekbe öltöznek. Az ünnepkör lezárásaként az elmélyülés, érzelmi hangulat átélése és fokozódása érdekében az óvónő meglepetésként elbábozza ezt a történetet a gyerekeknek, akik áhítattal nézik az előadást, amit sz óvónők ének- és furulyaszóval vagy gitárral színesítenek.

Az ünnepkör lezárásaként az  óvónők saját maguk által készített bábokkal valósítják meg a bábozást. A bábuk arca csak nagyjából kidolgozott, hogy helyet és teret adjon az intenzív gyermeki projekciónak. Ennek révén a gyermek saját elképzelését (vágyait) kivetítheti másba. Színes selymekkel letakart, kellékekkel berendezett asztalon, a képzeletre támaszkodva a mese történetének útját járják be a gyermekek a bábokkal együtt az előadás alatt. A bábozás erősíti a gyerekek figyelmét, színeivel, mozgásaival segíti a gyerekek belső képzeletét és aktivizálja őket.