2000, februárjában harmadik szülött, akkor éppen 2,5 éves kisleányunk számára kerestünk óvodát. Ismerősünk ajánlotta, hogy a Széchenyivárosban két óvónő működtet egy Waldorf-szellemiségű gyermekmegőrzőt egyikük lakásában. Az ötödik emelet egy kicsit magasan volt, de mit számított ez, amikor tapasztaltuk, hogy Zsuzsikánk gyermekszerető közösségbe került! Aprókánk még óvodába járt, amikor kiderült, hogy az iskolában az euritmia órákon tudnám hasznosítani zongorista tudásomat. Újra meg kellett tanulnom kottát olvasni. Közel harminc éves könnyűzenei gyakorlattal a kezeimben Mozart, Bach, Beethoven, Grieg, Bartók műveket tanulhattam részben ismét játszva, részben újként megtanulva. Nem lettem hűtlen a rock- illetve popzenéhez sem, mert, ha Szepesi Andi nem ad elém kottát, hanem egy ritmust vagy hangulatot szeretne zongorajátékkal megjeleníteni és rám bízza a választást, akkor előfordul, hogy Beatles vagy Fonográf muzsikára mozog a tanuló ifjúság. Meghatározó élményem látni, hogyan lesz az évek alatt a megszeppent kiscsibéből kiskamasz. Remélem még sokáig lesz lehetőségem szolgálni ezt az érző-értő emberfiókákat nevelő közösséget.