A Waldorf-iskolák nagy odafigyeléssel készülnek az ünnepekre, amik sosem egyéni, hanem mindig közösségi élmények. Minden ünnep hosszas belső és külső készülődést igényel.
Az őszi időszak legfontosabb ünnepe a Szent Mihály-nap. Ilyenkor díszbe öltözik az iskola. Mihály a sárkányt legyőző harcos, másrészt a kezében mérleget tartó arkangyal is. A több héten át tartó ünnepi időszakban az osztálytanítók év elejétől kezdve a gyerekekkel együtt követik a természet változásait, gyűjtik a terméseket, gyakorolják a betakarítást, szüretet, hogy a természetben lejátszódó változások átélhetővé váljanak a gyermekek számára.
Az ünnep a legtöbb iskolában két részből áll: bátorságpróbából és mérlegelésből. Szent Mihály győzedelme a mitikus sárkány felett az ember belső küzdelmeit, harcát jelképezi a félelem, szorongás, kétségbeesés „sárkányaival” szemben. Ha a gyermek bátorsága révén képes legyőzni a külső akadályokat, a belső akadályokon is könnyebben lesz képes felülemelkedni.
A természet-alkotta akadályok leküzdése a sárkány elleni harc jelképe. Ha a gyerekek kiállták a bátorság-próbákat, következik a mérlegelés. A mérleg egyik serpenyőjében nagy, fekete kő, a másikban apró fehér kövek vannak, amik a jó cselekedeteket jelképezik. Ezek közös erővel képesek legyőzni a nehézségek súlyosságát. Ez segít biztosnak lenni magunkban, hogy sikerülni fog az előttünk álló időszakban helyt állni.
A felnőttek számára az ünnep számvetés az év során meghozott jó döntésekről.
Fenyő ágakból spirál alakot alkotunk, ahova bizonyos távolságokra csillagokat helyezzünk el. A spirál közepén egy gyertya ég, mellette egy szál liliom és egy szál vörös rózsa van elhelyezve. Egy almában el van helyezve egy szál gyertya, amivel útnak indul valaki. Mindenki a saját életútját járja be és azzal, hogy bemegyünk visszatekintünk a születésre. A közös lánghoz érve mindenki meggyújtja a saját fényét, ezt kihozza majd elhelyezi valamelyik csillagon, hogy másokkal is megossza a fényét.
A kétirányú mozgás ebben a folyamatban a befelé és kifelé, kétféle lelkierőt mozgósít:
– a befelé tartó úton egyedül, magunknak kell megtalálni utunkat a fényhez
– kifelé a megszületett fényt a többiek fényéhez adjuk, hogy része legyen az együttes, közös fénynek.
Így jelenik meg az individuális (egyedi/egyéni) és szociális vonás egyetlen szimbólumban, mely az egész emberiség fejlődésképe. Először individuális lényekké válunk, hogy aztán saját belső akaratból, egyéni képességeinket a közösség számára bocsássuk.
Spirál jelképeinek szellemi tartalmai:
Csillag: az embert szimbolizálja.
Alma: bűnbeesés- jó és rossz tudása együtt, termékenység, a kis Jézus kezében megjelenő alma a megváltás, a béke és harmónia gyümölcse.
A kis gyertya az almában az ember Én-je.
Nagy gyertya a spirál közepén lévő: a Krisztusi Én, a kezdet.
Fehér liliom: a tisztaság szimbóluma, a kinyilatkoztatás, az égi ártatlanság, a kezdet virága.
Vörös rózsa: szeretet, a beteljesülés, az ember továbbfejlődése, a szeretet-út betöltése.
Kék lepel: ezen van a gyertya elhelyezve, Mária köpenyét szimbolizálja.
„De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermekszívvel
Szeretetben üdvözülni.”
Óvodai ünnepek
Betakarítás időszak:
Szeptember végén, betakarítás ünnepet tartunk a óvodánkban. Mit is jelent ez?
A Waldorf-pedagógiában nagy szerepe van a természet, évszakok változásaival való együtt mozgásnak. Szeptember végén a természet elkezdi a lassú visszavonulását. Az emberek hagyományosan betakarítják a terményeket, felkészülnek a hosszú télre.
Ebben az időszakban a gyermekek, búzát csépelnek, őrölnek, kukoricát morzsolnak, diót, mogyorót törnek, szőlőt sutulnak, szilvát magoznak, vagyis többféle terménnyel ismerkednek. Bizonyos termések részeit is felhasználjuk pl. kukoricacsuhét, búzakalász szárat, szilva magokat ami egy különleges alkotótevékenység alapja is lehet. A tevékenységek alatt az apró mozdulatok fejlesztik a finom motorikus mozgásokat, szem-kéz koordinációt, figyelmet, kitartást. Az ősi betakarítás mozdulatok segítségével a munkafolyamatok közben éneklünk, hogy ritmust adjon a tevékenységek elvégzésére. Nagy hatással van a halló és tapintó érzékszervekre, ízérzékre és az érintésre, amelyek biztos alapot teremtenek a fizikai és érzelmi stabilitáshoz. A környezetet a tulajdonságaiból, felhasználásáról, rengeteg információt gyűjtenek pl tapintással a minőségükről, formáikról, súlyukról, állagukról. A körjáték is ezen tevékenységek köré épül valamint a székkörben is hasonló mondókák és énekek jelennek meg.
Szent Mihály-időszak (Bátorságpróba)
Mihály napkor, azaz szeptember végén a kinti sötétség egyre növekszik, haladunk a hosszú hideg őszi esték felé.
Mihály-időszakban az évszakasztalra kerül a mérleg, egyik végén egy nagy sötét kő van mely a sárkány erejét rossz cselekedeteket szimbolizálja, a másik végén a serpenyőbe kerülnek azok a fehérkövek, amik jó cselekedetek erejét szimbolizálják. A fehér köveket a gyerekek helyezik bele ellensúlyként. Izgalmas pillanat, amikor a mérleg karja átbillen, azaz a sok apró törekvés összeadódva ellensúlyozni képes, „legyőzi a sárkányt”. Az összefogás életérzésével ismerkedhetünk itt meg.
Bátorságpróba a félelem nélküli erős akarat ünnepe. A gyermekek nagy izgalommal készülnek rá, ünnepélyes pillanatként élik meg. Kitartó munkával készítik el a saját kardjukat a gyermekek. A bátorságpróba eseménysorozata a mesékhez hasonlóan szimbólumokkal telített (a föld, a csillagok ereje, a bölcsesség almája), ami a gyermekek képzeletét táplálja, és kihat a lelkükre. Az óvodások számára a kis próbatétel éppen elegendő. Ilyenkor az óvónők kisebb-nagyobb akadályt, átbújós kicsi utat, vagy éppen kisebb labirintust építenek a gyermekeknek, akik végig járják az „ismeretlen, veszélyekkel teli”, kacskaringós utat. A gonosz által keltett félelem legyőzését ünnepeljük ezen a napon, és a bátorság Mihálytól adatik nekünk ilyenkor az ember felismeri, mit tett jól vagy helytelenül.
Szent Márton-időszak, lámpásünnepség
Szent Márton időszaka az önzetlen adásról szól. A Márton-játékot az óvodában a gyerekek három hétig játsszák, amit énekkel kísérünk törekszünk a változó szereposztásra. Szent Márton a császári hadsereg magas rangú katonája volt, fél köpenyét egy koldusnak adta, és álmában egy fényalak megköszönte, amit érte tett. Az szerepjátékot énekek kísérik, amit a gyermekek örömmel énekelnek. A természeti folyamatok mögött meghúzódó természeti jelenségeket a régi korok emberei tisztelték és figyelemmel kisérték annak változásait. Látható, hogy ősszel elkezdődik egyfajta visszahúzódás, befelé fordulás és elcsendesedés. A külső dolgokról egyre inkább befelé kell, hogy irányuljon a figyelem, ahogy a természet is húzódik vissza „alvó” állapotba. Ahogy a természeti erők behúzódnak, a földben válnak aktívvá, úgy jelenik ez meg az óvodai élet során versekben, dalokban, játékokban, valamint filcmanó alakban, akik kincseket hagynak az évszakasztalon.
Az ünnepséget közös cipóosztással kezdjük mely Márton jó cselekedetét a megfelezést szimbolizálja. Közös sétálást teszünk alkonyat után a botanikus kertben, ahol a gyerekek saját készítésű lámpásaikkal visznek fényt a manóknak bevilágítva így a fák gyökerei közé, ahol keressük a nyomukat. A sötétben világító lámpás és a tűz a belső fényt és hőt, a szeretet erejét jeleníti meg. Ez az óvodások, illetve a szülők egyik legkedvesebb ünnepe mert a sötétségben fényt gyújtunk, és halk dallal sétálunk lámpásainkkal A manók a kincsek őrzői, a gyökerek között élve kincseket, kristályokat rejtenek, el nekünk a földön és a manóváraikon (manó bokraikon) filcmanókat amiket a gyermekek megkeresnek. Öröm látni, ahogy a gyermek lelkesedéssel, örömmel megtalálják a manót, és a kincseket. Ezeket a kincseket, manókat közös kosárba gyűjtjük és az ünnep végén igazságosan szétosztjuk.
A téli szünet után a Waldorf óvodában a Három király dramatikus játék történetét élhetik át a gyermekek január végéig. Ilyenkor különböző szerepekbe öltöznek. Az ünnepkör lezárásaként az elmélyülés, érzelmi hangulat átélése és fokozódása érdekében az óvónő meglepetésként elbábozta ezt a gyermekeknek akik áhitattal nézték az előadást. Az óvónők ének és furulyaszóval színesítették a bábelőadást.
Bábozás:
Óvodánkban az ünnepkör lezárásakét az óvónők báboznak a gyermekeknek! Álló bábokkal valósítják meg a bábozást, amelyeket az óvónők készítenek. A bábuk arca csak nagyjából kidolgozott, hogy helyet és teret adjon az intenzív gyereki projekciónak vagyis saját elképzelését (vágyait) kivetítheti másba. Színes selymekkel letakart, kellékekkel berendezett asztalon, a képzeletre támaszkodva a mese történetének útját járják be a gyermekek a bábokkal együtt az előadás alatt. A bábozás erősíti a gyerekek figyelmét, színeivel, mozgásaival segíti a gyerekek belső képzeleteit és aktivizálta őket. A letakart a felépített színpadot előadás előtt és után, gitár és énekszóval kísérjük, majd így fejezzük be az előadást.
